Nincs rosszabb annál, mint amikor elszalasztasz egy különleges embert, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha odalépsz hozzá. Sose feledd: a próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi.

Mosolyog, utána elfordul. És arról ábrándozol, hogy lehet, ebben a mosolyban benne volt minden, amit ő képtelen kimondani.

Mindig az első lépés a legnehezebb mindenben. Megfogalmazni majd kimondani valamit, bocsánatot kérni vagy megbocsájtani, változni vagy változtatni, elengedni vagy magunkhoz ölelni. Dönteni arról, hogy valaki a barátod vagy a szerelmed legyen. Mindig az első lépés a legnehezebb, talán mert nem szeretünk változni és változtatni. Ha már valamit megszoktunk akkor az általában úgy is marad hiszen minden változás fájdalmas dolog és mindig, hangsúlyozom mindig konfliktussal jár. Éppen ezért az ember szeret a kis biztonsági zónáján belül maradni, ahol a jól ismert szokásokkal lelehet élni egy életet. A biztonsági zónánkból kilépni a legnehezebb dolog ezen a világon. Megtenni az első lépést; otthagyni a biztosat, még ha rossz is valami bizonytalanért...

Talán igaz amit mondanak.. Mindig lesz egy ember, akin sosem tudod majd igazán túl tenni magad. Nem számít, hogy hány jobb emberrel találkoztál, akik jobban bántak veled, és akik jobban szerettek, az agyad hátsó zugában mindig ott lesz az az ember, akit teljesen sosem tudsz elfelejteni.

Anyukám vattacukor volt, apukám plazma tévé, és jöttem én: a nagyképű cukorfalat.

I don't wanna do this anymore

I don't wanna be the reason why

Everytime I walk out the door

I see him die a little more inside

I don't wanna hurt him anymore

I don't wanna take away his life

I don't wanna be...

A murderer

Remek színdarab: magad alkottad, magad rendezted, velem játszottad.

Emlékszel rám? Valamikor még barátok voltunk...

Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja, vagy hogy milyen magas - idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét. Ezért mondják azt, hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele; a külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel! Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik. Ez a szeretet lényege - a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget.

A lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört. A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott. A lány, aki mindig nevetett, most zokogott; aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta..

Lehet, hogy rossz emlék vagyok, DE felejthetetlen ;)

 

Nehéz foglalkozni valakivel, amikor tudod, hogyha egy lépést előre lépsz, beleszeretsz, és ha egyet visszalépsz, elromlik a barátságotok.

No, I don't wanna love
If it's not you
I don't wanna hear the wedding bells bloom
Maybe we can try
One last time
But I don't wanna hear the wedding bells chime /Jonas Brothers-Wedding Bells

People will forget what you said, people will forget what you did, but people will never forget how you made them feel. /Maya Angelou/

Emlékszel, amikor még mindent elmondtunk egymásnak? Amikor még barátok voltunk? Ez már elmúlt. Hogy miért? Nem értem. Én úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem...:(

A mosoly nem más, mint egy görbe vonal, ami sok mindent egyenesbe hozhat:)

Bárcsak olyan egyszerű lenne az élet, hogy minden, ami kell, azt megkapjuk , hogy az érzések nem fájnának, hogy az emberek nem bántanának...Szeretnék egy olyan világot, ahol a szeret fontosabb a büszkeségnél...

Melyik nehezebb?  Kimondani, hogy szeretlek, vagy azt, hogy már nem?

Bocsáss meg, hogy búcsú nélkül távozom, de így talán könnyebb. Nem akarom, hogy lásd, ami velem történik. Azt akarom, hogy csak arra emlékezz, amikor még együtt voltunk.Azt reméltem, hogy tovább maradhatok. Még annyi mindent csinálhattunk volna együtt. Soha nem fogom elfelejteni, hogyan nyitottad meg a szívemet. Olyan elevennek éreztem magam melletted, amilyennek soha, ezt még csak álmodni sem mertem volna.Nem félek. Látod, a sors úgy rendelte, hogy találkozzunk. Egy napon még újra együtt leszünk. Teljes szívemből ezt remélem.Addig is azt akarom, hogy élj az álmaidnak. Hallgass a szívedre,és élj szeretetben. Amikor pedig elhagyod az árnyékvilágot, gyere, és keress meg. Én várni foglak.❤

Képes lettem volna eldobni mindenem csak azért, hogy boldognak lássalak, hogy lássam a mosolyod, hogy halljam a nevetésed. Annyi mindent megtettem volna érted és ezt tudtad, kihasználtad majd eldobtad.Neked nem volt elég, hogy mindenem voltál, neked több kellett..Elengedtelek remélem most mindened megvan..

Meséltem egy viccet az esőnek... azóta is szakad:D

Két olyan pillanatunk van, ami egészen biztosan egyszeri és megismételhetetlen. Az első és az utolsó szívdobbanás. De a kettő között... a kettő között még lehet egy harmadik. Van egy harmadik, amiért értelmet kap a másik kettő. Az a
pillanat, amikor találkozol Vele, a szemébenézel, és meglátod benne mindazt, amiért értelmet kap a másik kettő. Amikor megérzed, hogy van értelme. Mindennek. Az Életnek, a szépségeknek, a világnak. Az a két másik pillanat ettől kap értelmet.

Köszönöm!
Az esti meséket, amiket akkor meséltél, amikor anyát vártuk. A reggeliket, amiket az ágyba kaptam mese közbe. Hogy amikor rossz volt a kedvem felvídítottál. Hogy te mindig mellettem állsz! Hogy megtanítottál arra: mindegy ki mit mondd NE ADJAM FEL AZ ÁLMAIMAT!...hogy szerettél, szeretsz, és örökké szeretni fogsz!❤