2013. június 10., hétfő
Pedig
pont ez a lényeg. Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él, mégis
magával hoz egy másik világot. Akivel máshogy látsz, máshogy éled meg a
mindennapokat. Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek és még szebbek
az éjszakák. Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek.
Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé
alakítani a valóságot, ha nincs melletted!
Listákat
írogatsz arról a fejedben, hogy milyen az ideálod, például legyen barna
haja és édes hangja. Éles esze és lágy szíve, legyen jó humora, hogy
megnevettessen, ahogy te gondolod. Legyen ilyen és olyan. És ez az egész
egy baromság. Mivel az emberek nem holmi listák. Mindig is az az ember
akartam lenni, aki ráébreszt valakit erre. Találkozni akarok egy
emberrel, akinek a fejében meg van ez a lista, és egyáltalán nem illik
rám, és szeretném megmutatni neki, hogy eddig nem is tudta igazán, hogy
mit keres. Az emberek, akik azt hiszik, tudják mit akarnak, becsapják
magukat. Senki sem tudhatja igazából, hogy mit vagy kit akar. Egészen
addig, amíg pontosan szembe nem találja magát vele.
-Mondd, meddig sanyargatod magad, az iránta érzett szerelmeddel? Már rég elhagyott téged!
-Tudom..
-Akkor? Mire vársz? Gyönyörű vagy, keress valakit, aki megbecsül!
-Nem, nem és nem..
-De miért nem?
-Én
őt szeretem, én csak neki akarok gyönyörű lenni. Én azt akarom hogy ő
becsüljön meg újra, és jöjjön rá, hogy hülyeség volt elhagynia, mert én
mindent megadhattam volna neki!
-De ez hülyeség, tudod hogy nem jön vissza!
-Igen,
tisztában vagyok vele hogy nem tér vissza, de ezt nem hülyeségnek
nevezik; ez őszinte özetlen szerelem, amit én iránta érzek!
A busz amin ültem egyre távolabb vitt a
férfitól, akit annyi ideje szerettem. Azt hittem, ha egyszerűen
felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit
valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden
egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)