-Mondd, meddig sanyargatod magad, az iránta érzett szerelmeddel? Már rég elhagyott téged!

-Tudom..

-Akkor? Mire vársz? Gyönyörű vagy, keress valakit, aki megbecsül!

-Nem, nem és nem..

-De miért nem?

-Én őt szeretem, én csak neki akarok gyönyörű lenni. Én azt akarom hogy ő becsüljön meg újra, és jöjjön rá, hogy hülyeség volt elhagynia, mert én mindent megadhattam volna neki!

-De ez hülyeség, tudod hogy nem jön vissza!

-Igen, tisztában vagyok vele hogy nem tér vissza, de ezt nem hülyeségnek nevezik; ez őszinte özetlen szerelem, amit én iránta érzek!